Teremtés Hete I. rész

Környezetszennyezés a kezdetekben

A környezetszennyezés nem újkeletű dolog. Már az őskorban is jelen volt. De ugyanígy az ókorban, a középkorban, az újkorban, és a modernkor egyik legnagyobb kihívását is ez jelenti. Amióta civilizáció van a földön, létezik környezetszennyezés. A legnagyobb különbség a korok között, hogy míg az őskorban, ókorban és középkorban csak lokálisan volt képes hatni az ember a környezetre, addig a modern korban globálisan, az egész földbolygóra hatással van az, hogy hogyan él az ember. 

Keresztyénség és a teremtett világ

A 20. században több kritikát is megfogalmaztak a keresztyénséggel szemben. Többek között a keresztyénséget vádolták azzal, hogy hatalmas mértékben nőtt a környezetszennyezés. A kritikák többsége a teremtéstörténeti "uralkodás" szó értelmezésére irányult.

Emberközpontú világkép

A keresztyénség tehet róla, mondták a kritikusok, hogy az ember a földet, a teremtett világot instrumentumként használja, eszközként tekint rá. A legfőbb kifogás a keresztyénséggel szemben, hogy a bibliai hagyomány elválasztja az embert a természettől, a teremtett világtól, a többi teremtménytől és az embert helyezi a teremtés és az egész világ középpontjába (ez az 'antropocentrikus'-emberközpontú világkép). Minden az emberért van és az ember uralkodhat mindenen. Ez a gondolkodás a romlás fő oka. Az antropocentrikus világkép kritikusai ezzel szemben azt tartanák jónak, ha úgy néznénk a teremtett világra, a természetre, hogy annak nem a csúcsa, nem a középpontja, hanem csupán egyetlen alkotóeleme vagyunk mi emberek.

Valóban a keresztyén gondolkodás a hibás?

Több ökológus, kutató a védelmébe vette a keresztyénséget. Egyikük volt Passmore, aki azt mondta, hogy a környezetvédelem igenis összeegyeztethető a kereszténységgel. Elismeri, hogy a kereszténység szerint az ember van a világ középpontjában, de ez a keresztyén szellemiség szerint nem azt jelenti, hogy az ember bármit megtehet a világgal, hanem azt, hogy az ember felelős lény, gondozója a teremtett világnak. Jávor Benedek azt figyelte meg, hogy az ember a keresztyén kultúrától függetlenül a világ más tájain is ugyanúgy pusztító módon avatkozott be a természet működésébe. 

Keresztyén természetvédelem rövid története

Egyházatyák, középkor

A keresztyén gondolkodásban már az egyházatyák korában és a középkorban is megjelent a természet a teremtett világ fontosságának a gondolata. Origenész és Ágoston fogalmazta meg, hogy a teremtett világ az ember számára nem csak használati értékkel bír (annyiban értékesek a dolgok, amennyire hasznomra tudom fordítani őket), hanem értéke van önmagában is. A középkori keresztyén gondolkodók közül Assissi Ferencet tartják többen is a természet védelmezőjének. Assissi Ferenc szerint az ember nem trónolhat a teremtés fölött. Szerinte Isten minden teremtmény legmélyén ott rejtőzik, ezért a többi teremtmény felé az ember csak rácsodálkozással, megbecsüléssel és szeretettel fordulhat. Több vádat és kritikát is kapott Assissi Ferenc bizonyos keresztyén körökből. Az egyik ilyen fő kritika az volt, hogy panteizmust hirdet, ami szerint a teremtett világ egyenlő magával az Istennel. Assissi Ferencet többen is félreérthették, hiszen vallotta, hogy a teremtmények, a természet csupán Isten hordozóeszközei, nyelve, Tőle eredő jelek.

Reformátorok

Kálvinnál és Luthernél, ha nem is nagy terjedelemben, de előfordul a természet, mint téma. Ők azt vallották, hogy a természet felé olyan irgalommal kell fordulnia az embernek, ahogyan Isten is fordult az ember felé. Luthernél, ahogy később látni fogjuk, erős hangsúlyt kap a "creatio continua" kifejezés, ami annyit jelent, hogy "folyamatos teremtés". Eszerint a teremtés nem egy lezajlott esemény, hanem még ma is történik, még ma is folyamatban van.

Keresztyén természetvédelem a 20. században

Az 1960-as évektől kezdve a kereszténység is kezdte megfogalmazni, hogy hogyan is álljon a környezetvédelemhez. A 20. században a protestáns egyházak hamarabb hangot adtak az ökológiának, mint a katolikus egyház. Már a '60-as évektől kezdve radikálisabban kiálltak a természetvédelem mellett. Azonban a római katolikus egyház is hamar ráébredt a téma fontosságára.

A pápák közül először VI. Pál fogalmazott meg a környezetvédelemmel kapcsolatban gondolatokat. Ő azt mondta, hogy kell a gazdasági fejlődés a szegényebb vidékek fejlesztése és a szegények segítése miatt, de a fejlődést a lehető legkörnyezetbarátabb módon kell megvalósítani. II. János Pál pápa már a fejlődés fogalmát kérdőjelezte meg: Valóban fejlődés az, ami révén nagyban pusztítjuk a teremtett világot? A fejlődésnek, de leginkább ennek a fogalomnak a modern értelmezése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ökológiai válságba került a világ. Assissi Ferencet az ökológiával foglalkozók védőszentjévé tette. Szerinte egy antropológiai tévedés az, hogy az ember hatalmaskodhat a teremtett világon.

XVI. Benedek pápát, úgy is emlegették, mint a "zöld pápa". Ő egyenlőséget tett a természet védelme és az ember védelme között. A természetet megvédeni szerinte annyit jelent, mint megvédeni magát az embert, hiszen a természet az ember lakóhelye is egyben, így ha az veszélybe kerül, az ember is veszélyben van. Továbbá szerinte felül kéne vizsgálni a fejlődés és termelés modelljét.

Felhasznált Irodalom

• https://kornyezetvedelem.ektf.hu/hu/html_files/tudomanytortenet/tudomanytortenet.html
• Dr. Szűcs Ferenc, Teológiai Etika, Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya, Budapest, 1993
• Kamarás István, Hazai keresztény válaszok az ökológiai válságra (Tanulmány), Iskolakultúra - 23. évf. 12. sz. (2013. december)