Hálaadás a 90 éves templomért

Út a templomépítésig

1921. december 26-án a dorogi bányatársulat iskolájában összegyűlt protestánsok kimondták a Dorogvidéki Protestáns Fiókegyház megalakulását. A fiókegyház az Esztergomi Református Egyházközséghez tartozik, ami azt jelenti, hogy a hívek gondozását az esztergomi lelkész, Pály Sándor végzi. A megalakulást követően minden hónapban csak egy vasárnap és a sátoros ünnepek alkalmával, azok másodnapján tartottak istentiszteletet.

Mivel a gyülekezetnek önálló lelkésze nem volt, ezért a feladatok nagy része a presbiterekre és a gyülekezet világi vezetőire hárult. Az egyházközség életének fontos szervezője volt Ferdinánd István, evangélikus kántortanító. 1921 után érkezett Dorogra, miután a csehszlovák hatóságok kiutasították őt és családját az országból. Ferdinánd Istvánt a dorogi bányatársulat iskolájába nevezték ki tanítónak. A község iskoláiban ekkor csupán katolikus hitoktatás folyt, a protestánsok gyermekei vagy nem jártak sehova, vagy beiratkoztak katolikus hittanra. Ferdinánd István volt az első, aki osztályfőnökként osztályában, majd az iskolában is összegyűjtötte a protestáns gyermekeket és igazgatói engedéllyel protestáns hitoktatást végzett és megszervezte a vasárnapi iskolát. A kántortanító nem csak a hitoktatásból vette ki a részét. A gyermekek révén azok szüleivel is kapcsolatba került, és őket bibliaórára gyűjtötte össze. Később ifjúsági órát, valamint, ha valamelyik vasárnap az esztergomi lelkész nem ért rá, istentiszteleteket is tartott. A hívek énektudását fejlesztve pedig minden istentisztelet előtt egy órával a gyülekezeti énekiskolát vezette.

1923-ban a gyülekezet elhatározta, hogy egy hónapban nem csak egy, hanem több istentiszteletet is fognak tartani. Arra az esetre, ha az esztergomi lelkész egyes vasárnapokon nem tudna szolgálni, a presbiterek felkeresték az "Őrálló" című református lap szerkesztőségét, akik vállalták, hogy Budapestről küldenek alkalmanként Dorogra lelkészt. A presbitérium később beszerezte dr. Ravasz László püspök, Czinke István és Szabó Imre esperesek nyomtatásban megjelent imádságos és prédikációs könyveit. Mindezt abból a célból, hogy ha végképp nem kap a gyülekezet felszentelt lelkészt, aki az istentiszteletet megtartaná, akkor az egyházközség elöljárói ezekből fognak felolvasni igehirdetéseket, áhítatokat vasárnaponként.

Dorogon egyre gyarapodott a protestánsok száma, egyre többen jártak istentiszteletekre, gyülekezeti alkalmakra is. A dorogi fiókegyház gondozására, hitoktatás ellátására az Esztergomi Református Egyházközség segédlelkészeket kapott: Kovács József, Kiss Lajos, Makár János, Bátky Miklós és Győrffy Lajos személyében.

1929-ben pedig már szükségessé vált, hogy minden vasárnap és ünnepnapon istentiszteletet tartsanak Dorogon. Ugyanebben az évben lemondott a gyülekezet gondnoka, helyére pedig az evangélikus dr. Rogrün Jenőt választotta meg a presbitérium. Gondnokságát azzal a programmal kezdte meg, hogy száz pengős adományával életre hívta az egyházközség templom alapját. A gyülekezet ezzel egy mérföldkőhöz érkezett és számot vetett eddigi életéről. Nyolc év alatt a presbitérium 4-ből 18 tagúvá bővült. A 100 protestáns által megalapított fiókegyház pedig már 400 lelket tartott számon, Dorogon és a szórványokban.

Templomépítés

A templomépítésre a pénzgyűjtést megnehezítette az 1929-ben kitört gazdasági világválság, ami a dorogi széntermelést is nagyban visszavetette. A bányászok fizetéseit csökkentették, elbocsátások kezdődtek. Ez lehet a magyarázata annak, hogy kissé hosszasan folytak (1929-től egészen 1935-ig) a templomépítés előkészületei.

A válság ellenére a gyülekezet mindent megtett annak érdekében, hogy a szükséges költségekre a fedezet előálljon. 1930-ban megalakult a templomépítő bizottság, aminek célja, hogy a templom építésének ügyeivel foglalkozzon, és azt elősegítse. A templomalap számára két presbiter egy sárgaréz perselyt ajándékozott, amibe a templomra szánt adakozásokat várták. Valamint a gyülekezet téglajegyeket kezdett el árusítani, amiből szintén a templomépítés költségeit tervezték fedezni.

Az 1933. évi közgyűlés legfontosabb pontja a templomépítés ügye volt. Egyrészt az egyházközség semmi esetre sem akarta adósságba verni magát, ezért a templomépítés során, a gyülekezet igényei mellett a takarékosságra is szerettek volna törekedni. Két telek jött számításba, ahol a templom felépülhetne. Az egyik a bányatársulat tulajdona, a munkástelep parkja, amit a bányatársulattól nem kéne megvenni, hanem elég lenne elkérni. A másik lehetőség pedig egy, az önkormányzat tulajdonában lévő telek megvásárlása. Dr. Rogrün Jenő gondnok ez utóbbit javasolta, mert a bányatársulat telkét csak addig használhatnák, ameddig a bányatársulat fennáll. A társulat megszűnése esetén a telek újból az önkormányzathoz kerülne, akiktől aztán később, meg kellene vásárolni. Rogrün gondnok fenntartásai érthetők, hiszen akkoriban sok bányában csupán egy-két évtizedig folyt a termelés. Amint betört a víz és nem érte meg a vállalatoknak a szénkitermelés, bezárták a bányákat és a munkások is továbbálltak. Végül a községtől nem sikerült telket szerezni, így kénytelen volt a gyülekezet a bányához fordulni. A bányaigazgatóság 250 négyszögölnyi területet adományozott az egyházközségnek templomépítés céljára.

A templomépítés kapcsán meg kell említeni Makár János nevét is, aki az akkori esztergomi segédlelkész volt, és a dorogi fiókegyház gondozását látta el. A templomépítés ügyeinek szervezésében is jelentős mértékben részt vállalt. Eljárt a bánya igazgatóságánál, hogy az egyházközség telket kapjon. Anyagi támogatásokért pedig a bánya munkás-önsegélyezőjéhez, a kultuszminisztériumhoz és a konventhez is írt kérelmet. Tatán és Kaposváron igehirdetéseket vállalt, hogy a befolyt perselypénzekből a templomépítésre gyűjtsön. Nem lehet tudni, hogy hogyan, de kapcsolatba került Hegedűs Lóránt nyugalmazott pénzügyminiszterrel is, hogy a templomépítés számára pártfogót nyerjen. Hegedűs Lóránt az Országgyűlés felsőházának a tagja volt, így lehettek kapcsolatai a kultuszminisztériumhoz is, ahonnan szintén kapott a templomépítésre támogatásokat a gyülekezet.

A templomépítés költségvetése 18000 pengő volt. A bánya, a telken kívül további 6000 pengő kölcsön erejéig cementet, téglát, meszet, fát adott a templom építésére. Ezt a kölcsönt 2 éven belül kellett visszafizetnie a gyülekezetnek. Támogatást kértek és kaptak a hívek a községtől is 1000 pengőben. A templom felépítéséhez, a hívek áldozatain kívül hozzájárult a bánya önsegélyező egyesülete, az Egyetemes Konvent, a Dunántúli Református Egyházkerület és a kultuszminisztérium. A fennmaradó költségeket a gyülekezet saját anyagi erejéből, adományokból fedezte.

A tervezéssel Puskás Károly budapesti építészmérnök lett megbízva. A kivitelezést pedig Kósik Ferenc esztergomi építőmester végezte. 1935. szeptember 22-én került sor az alapkőletételre és 1936. február 19-re el is készült a templom, de az elsőistentiszteletet csak október 18-án tudták benne megtartani.

A makacsul és minden áron élni akaró gyülekezetnek 1936-ra már volt temploma, ahol minden vasárnap tarthattak istentiszteleteket. Azonban még lebegtek célok a presbitérium előtt: az Esztergomi Református Egyházközségtől függetlenné válni, önállósodni, és egy helyben lakó önálló lelkész megválasztása. Az önállósodáshoz legalább 800 református vallású lakos összeszámlálára és aláírására volt szükség, ez 1938-ra sikerült is. Önálló lelkész választására azonban csak 1941-ben került sor.

Felhasznált Irodalom

• DOROGVIDÉKI Református Egyházközség Irattára
• PUNGUR Judit, 80 éves a Drogvidéki Református Egyházközség
• MOLNÁR Gyula: A reformáció nyomai Esztergomban és környékén-Az esztergom-dorogi evangélikus gyülekezet élete